Free Lines Arrow -->

2017. augusztus 31., csütörtök

1 évad - 2 rész






A szívem rohamos zakatolását éreztem a mellkasomban, mintha ki akarna szakadni a testemből. 
Lassan óvatosan vissza sétáltam az ajtóm felé, végül lenyomtam a kilincset és fokozatosan kinyitottam a szobám bejáratát. Üresen állt, az alak eltűnt onnan, én pedig fellélegeztem. Kiskoromban gyakorta voltak képzelgéseim, anyukám mindig azt mondta, hogy ha erősen koncentrálok, akkor a jó dolgokat vonzom be, és nem lesz félni valóm. Most nincs itt, hogy biztasson, lassan 2 éve annak, hogy itt hagyott engem apukámmal. Aki azóta szőrnyű ember lett és teljesen fordulatot vett az élete. Megbízható és kedves  illetőnek ismertem kiskoromban, mostanra hazug, csaló, és a gyilkos családtag szerepkört tölti be. Napokra eltűnik és csak egy cetlit hagy az ajtó belső felén, meg pénzt a konyha asztalon. 

- Elenna! - Egy ismerős férfihang üti meg a fülemet. Ez csakis Adam lehet. 
- Mindjárt megyek egy perc! - kiálltok vissza. 
- Van 30 másodperced! Vagy felmászok az erkélyeden. - Folytatja. 
- Maradj már! - Rivallok rá mérgesen. 
- 20...- Kezd el számolni. 
- Megyek! Az istenit már! - Rohanok le a lépcsőn. 
- Még volt 10 másodperced. - Mondja mosolyogva miközben kinyitom az ajtót. 
- Én is örülök neked. - Bokszolok bele a vállába játékosan, mire ő magához húzz és szájon csókol üdvözlés gyanánt.



"1 évvel ezelőtt "


- Mi bajod van velem? - üvöltöm egyenesen az arcába. 
- Semmi. Az egész személyed irritál. Ahogyan kinézel, ahogyan lépsz. Ahogyan beszélsz. A hangod. Ahogy lóbálod a hajad. És még tudod mi? Amikor az orrod nyergéhez hozzá érsz, amikor ideges vagy. De legjobban az idegesít, hogy nem szeretsz! - kiabálja a szavakat a levegőbe. 
- Mi? - kérdezek vissza remegő hanggal. 
- Jól halottad. Cseszd meg! -  lepi el a düh és elindul az ajtó felé.
- Adam! - kiáltom a nevét. 
- Tudom! Te mást szeretsz! Ne is folytasd. De várj, ezt akkor is megkell tennem. - a hangszíne pedig lejjebb csillapodik. Megfordul és elindul lassan felém, majd megáll előttem és két kézre fogja az arcomat. Mire észbe kaptam volna, hogy mire készül már a szánk össze ért és a nyelve táncra hívta az enyémet. A lassan csókunk vad heves csókcsatába vezetett. A vágy pedig utat követelt magának, lelassult körülöttünk a levegő, csak őt érzékeltem a külvilágból. Abban a pillanatban a folytatás is végbe mehetett volna, ha nem kezdek el megint hallucinálni és Adam-nek a hátából kiálló fehér csontos  szárnyakat  érzékelni. 

"Napjainkban"


- Miért jöttél? - kérdeztem kíváncsian. 
- El is mehetek, ha zavarok? - A drámai hatás kedvéért, szomorú tekintettel nézett rám közben. 
- Talán most megengedem, hogy maradj, ha már idáig eljöttél. - Húztam kézen fogva befelé a házba.
- Kösz. - nevette el magát. - Apud? - kérdezte miközben helyet foglal a kanapén.
- Szokásos! Egy hét múlva jön. - válaszoltam miközben a hűtőben kotorásztam.
- Éhes vagy? - kérdezi mosolyogva. 
- Aham. Nem rendelünk pizzát? - kérdezem kiskutya szemekkel. 
- Felőlem. De nem akarok hülye Vega pizzát enni! - panaszkodik. 
- Jó akkor majd, kettőt rendelünk vagy egy nagyot, és feles feltéttel. - gondolkozok hangosan. 
- Nekem mindegy, kincsem. - kacsint egyet. 
- Mindjárt jövök, elszaladok gyorsan a mosdóba. Addig légyszi bekapcsolsz valami jó filmet? - kérdeztem hangosan miközben a fürdőszoba felé rohanok. 
- Aha. De akkor horror lesz. Szeretlek - kiállt vissza határozottan. 
Mi ez a horror mánia a fiúnál?! Ha egy lány tetszik nekik és filmezni akarnak, akkor mindig a hülye horror, remélve, hogy a lány megijed, és majd jön a daliás herceg, aki megvédi. Csak arra nem gondolhatnak, hogy mi van, ha ők ijednek meg hamarabb. A fürdőbe érve, levettem a polcról a gyógyszeremet, ami a "képzelgéseimre" kaptam és bevettem kettő kapszulát. Majd a tükörbe néztem: Minden rendben lesz Elena! Ettől minden rendbe jön!- mondogattam magamnak biztatásként. Adam tud a képzelgéseimről, de a gyógyszeres kezelésekről nem meséltem neki. 
Vissza sétáltam a nappaliba, Adam a kanapén ülne nézni a filmet és közben chipset evet. Annyira belemélyedt a képernyőbe, hogy csak pár perc elteltével érzékelte, hogy melle ülök. 
Ahogyan a filmet néztük, kint elkezdett sötétedni. Kinéztem az ablakon és egy sötét alakot láttam. Ijedtemben felsíkoltottam, mire Adam kérdőn nézet rám. 
- Ott?! Te is látod?! - kérdeztem az ablak felé mutogatva. Adam nem szólt semmit csak bólintott. 
- Maradj itt. Majd én megnézem, hogy mi az. - szólalt meg hirtelen és elindult kifelé az ajtón. 
- És  a pizza? - kérdezem szomorúan.
- Nem rendeltél? - Nézz rám kérdőn 
- Öhm. Elfelejtettem. - Válaszoltam.
- Akkor ez sem a pizzafutár lesz. - Viccelődőt, és közben kisétált az ajtón.
Vártam pár percet, remélve, hogy Adam vissza jön. Aggodalom lett úrrá rajtam és elindultam utána. Ahogy kiléptem az ajtón a hideg levegő végig futott egész testemen. 

-  Adam? - kiáltottam, remélve, hogy meghalja. De nem kaptam választ.
Elővettem a mobilómat, és hívni kezdtem a telefonszámát. Harmadik csengetésre felvette.
- Óriáskerék. - Csak egy szó, de biztosra tudtam, hogy ez az ő szályából hangzót el. Neki iramodtam az említett hely irányába, de időközben lemerült a telefonom. Egy cél lebegett előttem minél hamarabb oda érni. 

Olyan sebesen rohantam előre, hogy észre sem vettem merre haladok. Körbe pillantottam, hogy felmérjem a földrajzi helyzetemet, de mindig is rossz voltam a tájékozódásban, pláne hogy minden épület új volt nekem. A telefonom pedig lemerülve pihen a zsebem mélyén, az utcán meg egy árva lélek sincs. Szemben szemügyre vettem, egy bárt, ami nyitva volt. Fáztam és muszály volt feltöltenem a telefonom akkumlátorját ezért elindultam a főbejárat felé. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése