A szívem rohamos zakatolását éreztem a mellkasomban, mintha ki akarna szakadni a testemből.
Lassan óvatosan vissza sétáltam az ajtóm
felé, végül lenyomtam a kilincset és fokozatosan kinyitottam a szobám
bejáratát. Üresen állt, az alak eltűnt onnan, én pedig fellélegeztem.
Kiskoromban gyakorta voltak képzelgéseim, anyukám mindig azt mondta, hogy ha
erősen koncentrálok, akkor a jó dolgokat vonzom be, és nem lesz félni valóm.
Most nincs itt, hogy biztasson, lassan 2 éve annak, hogy itt hagyott engem
apukámmal. Aki azóta szőrnyű ember lett és teljesen fordulatot vett az élete. Megbízható
és kedves illetőnek ismertem kiskoromban, mostanra hazug, csaló, és a
gyilkos családtag szerepkört tölti be. Napokra eltűnik és csak egy cetlit hagy
az ajtó belső felén, meg pénzt a konyha asztalon.
- Elenna! - Egy ismerős férfihang üti meg
a fülemet. Ez csakis Adam lehet.
- Mindjárt megyek egy perc! - kiálltok
vissza.
- Van 30 másodperced! Vagy felmászok az
erkélyeden. - Folytatja.
- Maradj már! - Rivallok rá
mérgesen.
- 20...- Kezd el számolni.
- Megyek! Az istenit már! - Rohanok le a
lépcsőn.
- Még volt 10 másodperced. - Mondja
mosolyogva miközben kinyitom az ajtót.
- Én is örülök neked. - Bokszolok bele a vállába
játékosan, mire ő magához húzz és szájon csókol üdvözlés gyanánt.
"1 évvel ezelőtt "
- Mi bajod van velem? - üvöltöm egyenesen
az arcába.
- Semmi. Az egész személyed irritál.
Ahogyan kinézel, ahogyan lépsz. Ahogyan beszélsz. A hangod. Ahogy lóbálod a
hajad. És még tudod mi? Amikor az orrod nyergéhez hozzá érsz, amikor ideges
vagy. De legjobban az idegesít, hogy nem szeretsz! - kiabálja a szavakat a
levegőbe.
- Mi? - kérdezek vissza remegő
hanggal.
- Jól halottad. Cseszd meg! - lepi
el a düh és elindul az ajtó felé.
- Adam! - kiáltom a nevét.
- Tudom! Te mást szeretsz! Ne is folytasd.
De várj, ezt akkor is megkell tennem. - a hangszíne pedig lejjebb csillapodik.
Megfordul és elindul lassan felém, majd megáll előttem és két kézre fogja az
arcomat. Mire észbe kaptam volna, hogy mire készül már a szánk össze ért és a
nyelve táncra hívta az enyémet. A lassan csókunk vad heves csókcsatába
vezetett. A vágy pedig utat követelt magának, lelassult körülöttünk a levegő,
csak őt érzékeltem a külvilágból. Abban a pillanatban a folytatás is végbe
mehetett volna, ha nem kezdek el megint hallucinálni és Adam-nek a hátából kiálló fehér csontos szárnyakat érzékelni.
"Napjainkban"
- Miért jöttél? - kérdeztem
kíváncsian.
- El is mehetek, ha zavarok? - A drámai hatás kedvéért, szomorú tekintettel nézett rám közben.
- Talán most megengedem, hogy maradj, ha
már idáig eljöttél. - Húztam kézen fogva befelé a házba.
- Kösz. - nevette el magát. - Apud? -
kérdezte miközben helyet foglal a kanapén.
- Szokásos! Egy hét múlva jön. -
válaszoltam miközben a hűtőben kotorásztam.
- Éhes vagy? - kérdezi mosolyogva.
- Aham. Nem rendelünk pizzát? - kérdezem
kiskutya szemekkel.
- Felőlem. De nem akarok hülye Vega pizzát
enni! - panaszkodik.
- Jó akkor majd, kettőt rendelünk vagy egy
nagyot, és feles feltéttel. - gondolkozok hangosan.
- Nekem mindegy, kincsem. - kacsint egyet.
- Mindjárt jövök, elszaladok gyorsan a mosdóba.
Addig légyszi bekapcsolsz valami jó filmet? - kérdeztem hangosan miközben a fürdőszoba
felé rohanok.
- Aha. De akkor horror lesz. Szeretlek -
kiállt vissza határozottan.
Mi ez a horror mánia a fiúnál?! Ha egy
lány tetszik nekik és filmezni akarnak, akkor mindig a hülye horror, remélve,
hogy a lány megijed, és majd jön a daliás herceg, aki megvédi. Csak arra nem
gondolhatnak, hogy mi van, ha ők ijednek meg hamarabb. A fürdőbe érve, levettem
a polcról a gyógyszeremet, ami a "képzelgéseimre" kaptam és bevettem
kettő kapszulát. Majd a tükörbe néztem: Minden rendben lesz Elena! Ettől minden
rendbe jön!- mondogattam magamnak biztatásként. Adam tud a képzelgéseimről, de
a gyógyszeres kezelésekről nem meséltem neki.
Vissza sétáltam a nappaliba, Adam a
kanapén ülne nézni a filmet és közben chipset evet. Annyira belemélyedt a
képernyőbe, hogy csak pár perc elteltével érzékelte, hogy melle ülök.
Ahogyan a filmet néztük, kint elkezdett sötétedni.
Kinéztem az ablakon és egy sötét alakot láttam. Ijedtemben felsíkoltottam, mire
Adam kérdőn nézet rám.
- Ott?! Te is látod?! - kérdeztem az ablak
felé mutogatva. Adam nem szólt semmit csak bólintott.
- Maradj itt. Majd én megnézem, hogy mi
az. - szólalt meg hirtelen és elindult kifelé az ajtón.
- És a pizza? - kérdezem szomorúan.
- Nem rendeltél? - Nézz rám kérdőn
- Öhm. Elfelejtettem. - Válaszoltam.
- Akkor ez sem a pizzafutár lesz. - Viccelődőt, és közben kisétált az ajtón.
Vártam pár percet, remélve, hogy Adam vissza jön. Aggodalom lett úrrá
rajtam és elindultam utána. Ahogy kiléptem az ajtón a hideg levegő végig futott egész testemen.
- Adam? - kiáltottam, remélve, hogy
meghalja. De nem kaptam választ.
Elővettem a mobilómat, és
hívni kezdtem a telefonszámát. Harmadik csengetésre felvette.
- Óriáskerék. - Csak egy szó, de biztosra
tudtam, hogy ez az ő szályából hangzót el. Neki iramodtam az említett hely
irányába, de időközben lemerült a telefonom. Egy cél lebegett előttem minél
hamarabb oda érni.
Olyan sebesen rohantam előre, hogy észre
sem vettem merre haladok. Körbe pillantottam, hogy felmérjem a földrajzi
helyzetemet, de mindig is rossz voltam a tájékozódásban, pláne hogy minden
épület új volt nekem. A telefonom pedig lemerülve pihen a zsebem mélyén, az
utcán meg egy árva lélek sincs. Szemben szemügyre vettem, egy bárt, ami nyitva volt. Fáztam és muszály volt feltöltenem a telefonom akkumlátorját ezért elindultam a főbejárat felé.
